nlpista blog

1. ÍGY HALLOTTAM. Egyszer, midőn a Magasztos Szávatthi mellett, Anáthapindika Dzséta nevű ligetében időzött, a szerzeteseket így szólította meg:

– Szerzetesek!

– Igen, tiszteletreméltó urunk! – válaszolták azok főhajtással, és elcsendesedve, figyelmesen hallgatták őt. A Magasztos pedig így folytatta:

2. – Szerzetesek, gyakoroljátok a tökéletesen helyes életvezetést, a Szerzetesi Szabályok birtokában, és tartsátok féken magatokat a Szerzetesi Szabályok megtartásával, tökéletesen helyes életvezetéssel és elvonultsággal, a legapróbb hibában is veszélyt látva, fáradozván az előírások betartásában.

3. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak kedves és szeretetreméltó lennék a dukkha megsemmisítéséhez, felébredéshez vezető üdvös életet velem együtt élő testvérein szemében, s tisztelet és megbecsülés övezne körükben!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

4. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak én lennék az aki köntöshöz jut, alamizsnához jut, fekvőhelyhez jut, orvosságosszerhez jut!”, !”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

5. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak a jótéteményeik azoknak, akiknek köntösét alamizsnáját, fekvőhelyét, orvosságosszerét használom, visszaháramlanának rájuk, és üdvükre, hasznukra szolgálna!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

6. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Bárcsak atyámfiai és rokonaim üdvére, hasznára szolgálna az, amikor eltávoztuk, elhunytuk pillanatában bizalommal telt lélekkel rám gondoltak!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

7. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak győzelmet aratnék az elégedetlenség és ragaszkodás fölött, és az elégedetlenség és ragaszkodás ne aratna felettem győzelmet, s bárcsak az elégedetlenséget és ragaszkodást messze elhagyva időznék, bármikor is támadna föl!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

8. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak győzelmet aratnék a félelem és rettegés fölött, és a félelem és rettegés ne aratna felettem győzelmet, s bárcsak a félelmet és rettegést messze elhagyva időznék, bármikor is támadna föl”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

9. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak én lennék az, aki könnyűszerrel, fáradtság és nehézség nélkül éri el a magasabb tudatot alkotó és már most kellemes ittlétet biztosító elmélyedés négy szintjét!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

10. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak belépnék a tudattestbe, és a békével teli nem-anyagi, formákat meghaladó megszabadulás állapotaiban időznék!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

11. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak, az első három béklyó elpusztításával, a romlásnak és pusztulásnak már nem alávetett, felébredés felé tartó, folyamatba lépő lennék!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

12. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak, az első három béklyó elpusztításával, valamint a szenvedély, az ellenszenv és a zavarodottság lecsendesítésével egyszer visszatérő lennék, s csak egyszer, a dukkhának véget vetvén térnék vissza e világba!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

13. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak, az első öt béklyó elpusztításával, képessé válnék kényem-kedvem szerint újraszületni a Tiszta Földön és ott elérném a Nirvánát anélkül, hogy valaha is visszatérnék abból a világból!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

14. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak, különféle természetfeletti képességekkel rendelkeznék: noha eddig egy voltam, most meg hadd legyek sok, noha eddig sok voltam, most meg hadd legyek egy, jelenjek meg itt, majd meg tűnjek el ott, kényem-kedvem szerint sétáljak át a falon, távozzak a hét lakatra zárt szobából, hatoljak át hegyen, hatoljak át űrön, merüljek alá a földbe, s emelkedjek ki a földből, mintha csak vízben tenném, járjak a vízen anélkül, hogy elsüllyednék, mintha csak földön tenném, repüljek madár módra, keresztbe tett lábakkal az égen, érintsem meg a Holdat és a Napot, oly hatalmas és erős legyek. Bárcsak már itt, e testben gyakorolhatnám a hatalmat, még a Brahmavilág felett is!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

15. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Ó, bárcsak isteni, emberit meghaladó tiszta hallású füllel rendelkeznék, amely meghallja mind az emberi mind az isteni hangokat, a távol levőket ugyanúgy, mint a közel levőket!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

16. Ha egy szerzetesben netalán ez vágy támadna: „Bárcsak látnám más lények, más személyek tudatát, felölelvén, átkarolván őket saját tudatommal! Bárcsak a szenvedély sújtotta tudatot szenvedély sújtotta tudatként ismerném fel, és a szenvedélytől mentes tudatot szenvedélytől mentes tudatként ismerném fel, bárcsak az ellenszenv sújtotta tudatot ellenszenv sújtotta tudatként ismerném fel, és az ellenszenvtől mentes tudatot ellenszenvtől mentes tudatként ismerném fel, bárcsak a zavarodottság sújtotta tudatot zavarodottság sújtotta tudatként ismerném fel, és a zavarodottságtól mentes tudatot zavarodottságtól mentes tudatként ismerném fel, bárcsak a beszűkült tudatot beszűkült tudatként ismerném fel, és a szétszórt tudatot szétszórt tudatként ismerném fel, bárcsak a fejlett tudatot fejlett tudatként ismerném fel, és a fejletlen tudatot fejletlen tudatként ismerném fel, bárcsak a felülmúlható tudatot felülmúlható tudatként ismerném fel, és a felülmúlhatatlan tudatot felülmúlhatatlan tudatként ismerném fel, bárcsak az összpontosított tudatot összpontosított tudatként ismerném fel, és a nem összpontosított tudatot nem összpontosított tudatként ismerném fel, bárcsak a felszabadult tudatot felszabadult tudatként ismerném fel, és a nem felszabadult tudatot nem felszabadult tudatként ismerném fel!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

17. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Bárcsak emlékeznék múltbeli életeim sokaságára, ilyeténképpen: egy születésre, két születésre, három születésre, négy születésre, öt születésre, tíz születésre, húsz születésre, harminc születésre, negyven születésre, ötven születésre, száz születésre, ezer születésre, százezer születésre, világkorok keletkezésének számtalan időszakaira, világkorok pusztulásának számtalan időszakaira, a világkorok keletkezésének és pusztulásának korszakaira: Ott voltam, ez volt a nevem, ehhez a nemzettséghez tartoztam, ilyen külsővel rendelkeztem, ilyen táplálékot fogyasztottam, ilyen örömben és bánatban volt részem, így végeztem életem, s onnan távozva, ott születtem újra, az volt a nevem, ahhoz a nemzettséghez tartoztam, olyan külsővel rendelkeztem, olyan táplálékot fogyasztottam, olyan örömben és bánatban volt részem, úgy végeztem életem, s onnan távozva meg emitt születtem újra. Bárcsak ilyen jellemzőikkel, olyan sajátságaikkal emlékeznék a legkülönfélébb múltbéli életeimre!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

18. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „ Bárcsak isteni, emberit meghaladó, tiszta látású szemmel rendelkeznék, amely látja a lények távozását itt, újraszületését ott, a közönségeseket és kiválókat, vonzó külsejűeket és rútakat, szerencse fiait és rossz csillagzat alatt szülötteket, bárcsak látnám, hogy a lények hogyan születnek újra tetteiknek megfelelően, mondván: Ezek a derék lények akik cselekedeteikben, beszédükben és gondolataikban a rosszat követik, a nemes embereket ócsárolják, helytelen nézeteket vallanak, helytelen nézetek szerint cselekszenek, a halál után, a test pusztulásával sanyarú, szűkölködő állapotokban, nyomorúságos sorban, végromlásban, a négy világban születnek újra, míg azok a derék lények, akik cselekedeteikben, beszédükben és gondolataikban a jót követik, a nemes embereket nem ócsárolják, tökéletesen helyes nézeteket vallanak, és tökéletesen helyes nézetek szerint cselekszenek, a halál után, a test pusztulásával boldog sorban, sőt mennyei világban születnek újra!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

19. Ha egy szerzetesben netalán ez a vágy támadna: „Bárcsak közvetlenül, senkire sem szorulva, magam tapasztalta tudással megvalósítva, itt és most belépnék a tudat derült nyugalmának elérésén keresztül a tudat lecsendesítése által megvalósított megszabadulásba és a bölcsesség felügyelte megszabadulásba, melyek a mérgek elpusztításával folttalanná lettek, és ott időznék!”, akkor tartsa be az előírásokat, s minden erejével azon legyen, hogy elérje a tudat benső, derült nyugalmát, ne hanyagolja el az elmélyedés gyakorlatát, fegyverkezzen fel a belátás szülte tudással, s vonuljon el egy magányos kunyhóba.

20. Ez a beszéd hangzott el a következő útmutatás kapcsán: Szerzetesek, a tökéletesen helyes életvezetés gyakorlásával, a Szerzetesi Szabályok birtokában, tartsátok féken magatokat a Szerzetesi Szabályok megtartásával, tökéletesen helyes életvezetéssel és elvonultsággal, a legapróbb hibában is veszélyt látva, fáradozván az előírások betartásában.

Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek elégedetten és örömmel hallgatták a Magasztos szavait.

Kiadta: A Tan Kapuja – ONEDROPZEN, Budapest, 2023