nlpista blog

1. ÍGY HALLOTTAM. Egyszer, midőn a Magasztos éppen Szávatthi mellett, Anáthapindika Dzséta nevű ligetében időzött, a szerzeteseket így szólította meg:

– Szerzetesek!

– Igen, tiszteletre méltó urunk! – válaszolták azok főhajtással, és elcsendesedve, figyelmesen hallgatták őt. A Magasztos pedig így folytatta:

2. – Barátaim, négyféle ember létezik. Kik ők?

Van, akit szennyfolt piszkít be, ám a valóságnak megfelelően nem képes felismerni: „Szennyfolt van bennem.”

Továbbá van, akit szennyfolt piszkít be, ám a valóságnak megfelelően képes felismerni: „Szennyfolt van bennem.”

Van, akit nem piszkít be szennyfolt, ám a valóságnak megfelelően nem képes felismerni: „Nincs szennyfolt bennem.”

Továbbá van, akit nem piszkít be szennyfolt, ám a valóságnak megfelelően képes felismerni: „Nincs szennyfolt bennem.”

Akit szennyfolt piszkít be, ám a valóságnak megfelelően nem képes felismerni: „Szennyfolt van bennem”, a két szennyfolt piszkította közül az alantasabb. S akit szennyfolt piszkít be, ám a valóságnak megfelelően képes felismerni: „Szennyfolt van bennem.”, a két szennyfolt piszkította közül a kiválóbb.

Akit szennyfolt nem piszkít be, ám a valóságnak megfelelően nem képes felismerni: „Nincs szennyfolt bennem”, a két szennyfolt nem piszkította közül az alantasabb. S akit szennyfolt nem piszkít be, ám a valóságnak megfelelően képes felismerni: „Nincs szennyfolt bennem”, az a két szennyfolt nem piszkította közül a kiválóbb.

3. Amikor ez elhangzott, a tiszteletreméltó Mahá Móggallána ezzel a kérdéssel fordult a tiszteletreméltó Száriputtához:

– Barátom, Száriputta, mi az oka annak, és mi indokolja azt, hogy amíg a két szennyfolt piszkította közül az egyik alantasabb, addig a másik kiválóbb? S mi az oka, és mi indokolja azt, hogy a két szennyfolt nem piszkította közül az egyik alantasabb, míg a másik kiválóbb?

4. – Nos, barátom, amikor egy szennyfolt piszkította ember a valóságnak megfelelően nem képes felismerni „Szennyfolt van bennem”, bizton mondható, hogy nem fogja buzgóságát felkelteni, nem fogja minden erejét latba vetni, törekvését felszítani, hogy a szennyfoltot levetkőzze, s így szennyfolttól bepiszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól gyötörten, bemocskolt tudattal fog meghalni. Úgy van ez, mintha hoznának egy piszokkal, mocsokkal elrondított bronztálat egy kereskedőtől vagy egy ötvösműhelyből, ám gazdája azt nem használná, és nem tisztogatná, hanem sutba vetné, vagy porlepte sarokba hajítaná. Nemde, ugye, az a bronztál később még piszkosabb, és még mocskosabb lenne?

– Igen barátom, úgy van.

– S éppen így van, barátom, hogy amikor egy szennyfolt piszkította ember a valóságnak megfelelően nem ismeri fel: „Szennyfolt van bennem”, bizton mondható, hogy nem fogja buzgóságát felkelteni, minden erejét latba vetni, törekvését felszítani, hogy a szennyfoltot levetkőzze, s így szennyfolttól bepiszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól gyötörten, bemocskolt tudattal fog meghalni.

5. Nos, barátom, amikor egy szennyfolt piszkította ember a valóságnak megfelelően felismeri: „Szennyfolt van bennem”, bizton mondható, hogy buzgóságát felkelti, minden erejét latba veti, törekvését felszítja, hogy a szennyfoltot levetkőzze, s így szennyfolttól be nem piszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól megszabadultan, tiszta tudattal fog meghalni. Úgy van ez, mintha hoznának egy piszokkal, mocsokkal elrondított bronztálat egy kereskedőtől vagy egy ötvösműhelyből, és gazdája azt használná, tisztogatná, nem vetné sutba, és nem hajítaná porlepte sarokba. Nemde, ugye, az a bronztál később még ragyogóbban tiszta és még makulátlanabb lenne?

– Igen, barátom, úgy van.

– S éppen így van, barátom, hogy amikor egy szennyfolt piszkította ember a valóságnak megfelelően felismeri: „Szennyfolt van bennem”, bizton mondható, hogy buzgóságát felkelti, minden erejét latba veti, törekvését felszítja, hogy a szennyfoltot levetkőzze, s így szennyfolttól be nem piszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól megszabadultan, tiszta tudattal fog meghalni.

6. Nos, barátom, amikor egy szennyfolt nem piszkította ember a valóságnak megfelelően nem ismeri fel: „Nincs szennyfolt bennem”, bizton mondható, hogy figyelme a szépség jegyei felé fordul, s amint így tesz, tudatát a szenvedély megfertőzi, s így szennyfolttól bepiszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól gyötörten, bemocskolt tudattal fog meghalni. Úgy van ez, mintha hoznának egy ragyogóan tiszta, makulátlan bronztálat egy kereskedőtől vagy az ötvösműhelyből, ám gazdája azt nem használná, és nem is tisztogatná, hanem sutba vetné, porlepte sarokba hajítaná. Nemde, ugye, az a bronztál később bepiszkolódna és bemocskolódna?

– Igen, barátom, úgy van.

– S éppen így van, barátom, hogy amikor egy szennyfolt nem piszkította ember nem ismeri fel a valóságnak megfelelően: „Nincs szennyfolt bennem”, bizton mondható, hogy figyelme a szépség jegyei felé fordul, s amint így tesz, tudatát a szenvedély megfertőzi, s így szennyfolttal bepiszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól gyötörten, bemocskolt tudattal fog meghalni.

7. Nos, barátom, amikor egy szennyfolt nem piszkította ember felismeri a valóságnak megfelelően: „Nincs szennyfolt bennem”, bizton mondható, hogy figyelme nem fordul a szépség jegyei felé, s mivel nem így tesz, tudatát a szenvedély nem fertőzi meg, s így szennyfolttal be nem piszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól megszabadultan, mocsoktalan tudattal fog meghalni. Úgy van ez, mintha hoznának egy ragyogóan tiszta, makulátlan bronztálat egy kereskedőtől vagy ötvösműhelyből, ám gazdája azt használná, és tisztogatná, és nem vetné sutba, nem hajítaná porlepte sarokba. Nemde, ugye, az a bronztál később még ragyogóbban tiszta és még makulátlanabb lenne?

– Igen, úgy van, barátom.

– S éppen így van, barátom, hogy amikor egy szennyfolt nem piszkította ember felismeri a valóságnak megfelelően: „Nincs szennyfolt bennem”, bizton mondható, hogy figyelme nem fordul a szépség jegyei felé, s mivel nem így tesz, tudatát a szenvedély nem fertőzi meg, s így szennyfolttal be nem piszkítva, szenvedélytől, ellenszenvtől és zavarodottságtól megszabadulva, mocsoktalan tudattal fog meghalni.

8. Ez az oka annak, és ez indokolja azt, hogy a két szennyfolt piszkította közül az egyik alantasabb, a másik kiválóbb. S ez az oka annak, és ez indokolja azt, hogy a két szennyfolt nem piszkította közül az egyik alantasabb, a másik kiválóbb.

9. – Szennyfolt, szennyfolt, állandóan csak szennyfolt! De, barátom, mire is használod ezt a „szennyfolt” kifejezést?

– Barátom, a „szennyfolt” kifejezés a káros, üdvöt nem hozó vágyakat takarja.

10. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ha elkövetek egy vétséget, a szerzetesek ne szerezzenek arról tudomást, hogy elkövettem egy vétséget.” És előfordulhat, hogy a szerzetesek tudomást szereznek arról, hogy ez a szerzetes elkövetett egy vétséget. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „A szerzetesek tudomást szereztek arról, hogy elkövettem egy vétséget.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

11. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ha elkövetek egy vétséget, a szerzetesek szűk körben, s ne az egész Szangha előtt rójanak meg.” És előfordulhat, hogy a szerzetesek az egész Szangha előtt róják meg ezt a szerzetest, s nem szűk körben. Akkor a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „A szerzetesek az egész Szangha előtt róttak meg, s nem szűk körben.” A méltatlankodás és a keserűség, mindkettő szennyfolt.

12. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ha elkövetek egy vétséget, a velem egyívású rójon meg, s ne egy nálamnál ifjoncabb.” És előfordulhat, hogy e szerzetesnél ifjoncabb szerzetes rója meg, s nem egy vele egyívású. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy nálamnál ifjoncabb szerzetes rótt meg, s nem egy velem egyívású.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

13. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak a Tanító egy sor kérdést nekem feltéve tanítaná a Dharmát a szerzeteseknek, s bárcsak ne más szerzetesnek!” És előfordulhat, hogy a Tanító egy sor kérdést más szerzeteseknek feltéve tanítja a Dharmát a szerzeteseknek, s nem csak ennek a szerzetesnek. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „A Tanító egy sor kérdést más szerzeteseknek feltéve tanítja a Dharmát a szerzeteseknek, s nem nekem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

14. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én lépdelnék elöl a szerzetesek sorában, amint alamizsnáért a faluba térünk, s ne más szerzetes!” És előfordulhat, hogy más szerzetes lépdel elöl a szerzetesek sorában, amint alamizsnáért a faluba térnek, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes lépdel elöl a szerzetesek sorában, amint alamizsnáért a faluba térünk, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

15. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak nekem jutna a legelőkelőbb ülőhely, a legfrissebb víz, a legízletesebb falatok az étkezésnél, s ne más szerzetesnek!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetesnek jut a legelőkelőbb ülőhely, a legfrissebb víz és a legízletesebb falatok az étkezésnél. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetesnek jutott a legelőkelőbb ülőhely, a legfrissebb víz, a legízletesebb falatok, s nem nekem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

16. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én mondhatnék köszönetet az étkezés után, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes mondja a köszönetet, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes mondta a köszönetet az étkezés után, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

17. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én taníthatnám a Dharmát a szerzeteseknek, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a szerzeteseknek, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a szerzeteseknek, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

18. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én taníthatnám a Dharmát a szerzetesnőknek, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a szerzetesnőknek, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a szerzetesnőknek, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

19. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én taníthatnám a Dharmát a kolostorba látogató férfi világi követőknek, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a kolostorba látogató férfi világi követőknek, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a kolostorba látogató férfi világi követőknek, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

20. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én taníthatnám a Dharmát a kolostorba látogató női világi követőknek, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a kolostorba látogató női világi követőknek, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes tanítja a Dharmát a kolostorba látogató női világi követőknek, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

21. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak engem tartanának becsben, engem méltányolnának, engem tisztelnének, engem magasztalnának a szerzetesek, s ne egy másik szerzetest!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek, magasztalnak a szerzetesek, s nem ezt a szerzetest. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek és magasztalnak a szerzetesek, s nem engem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

22. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak engem tartanának becsben, engem méltányolnának, engem tisztelnének, engem magasztalnának a szerzetesnők, s ne egy másik szerzetest!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek, magasztalnak a szerzetesnők, s nem ezt a szerzetest. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek és magasztalnak a szerzetesnők, s nem engem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

23. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak engem tartanának becsben, engem méltányolnának, engem tisztelnének, engem magasztalnának a kolostorba látogató férfi világi követők, s ne egy másik szerzetest!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek, magasztalnak a kolostorba látogató férfi világi követők, s nem ezt a szerzetest. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek és magasztalnak a kolostorba látogató férfi világi követők, s nem engem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

24. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak engem tartanának becsben, engem méltányolnának, engem tisztelnének, engem magasztalnának a kolostorba látogató női világi követők, s ne egy másik szerzetest!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek, magasztalnak a kolostorba látogató női világi követők, s nem ezt a szerzetest. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetest tartanak becsben, méltányolnak, tisztelnek és magasztalnak a kolostorba látogató női világi követők, s nem engem.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

25. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én lennék az, aki a legfinomabb öltözetet kapja, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes kapja a legfinomabb öltözetet, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes kapta a legfinomabb öltözetet, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

26. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én lennék az, aki a legízletesebb falatot kapja, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes kapja a legízletesebb falatot, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes kapta a legízletesebb falatot, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

27. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én lennék az, aki a legkényelmesebb fekvőhelyet kapja, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes kapja a legkényelmesebb fekvőhelyet, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes kapta a legkényelmesebb fekvőhelyet, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

28. Előfordulhat, hogy egy szerzetesnek ez a kívánsága támad: „Ó, bárcsak én lennék az, aki a legkiválóbb orvosságosszert kapja, s ne egy másik szerzetes!” És előfordulhat, hogy egy másik szerzetes kapja a legkiválóbb orvosságosszert, s nem ez a szerzetes. Akkor ez a szerzetes méltatlankodni kezd, és eltelik keserűséggel, mondván: „Egy másik szerzetes kapta a legkiválóbb orvosságosszert, s nem én.” A méltatlankodás és keserűség, mindkettő szennyfolt.

Barátom, a „szennyfolt” kifejezés a káros, üdvöt nem hozó vágyakat takarja.

29. Ha egy szerzetesről kitudódik vagy napvilágra kerül, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat nem vetkőzte le, akkor a vele együtt üdvös életet élő társai nem fogják becsben tartani, méltányolni, tisztelni és magasztalni még akkor sem, ha erdőlakó, vagy messzi helyeket bejáró, alamizsnán élő, házról házra kolduló, mások által levetett rongyokat hordó, vagy condrát viselő remete is. Miért is van ez? Mert a tiszteletreméltó szerzetesről kitudódott vagy napvilágra került, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat nem vetkőzte le.

Úgy van ez, mintha hoznának egy ragyogóan tiszta, makulátlan bronztálat egy kereskedőtől vagy az ötvösműhelyből, és a gazdája egy agyoncsapott csúszómászót, vagy kutyadögöt vagy holt ember tetemének darabjait helyezné rá, s lefedvén egy másik tállal visszatérne a piacra, az emberek pedig látván azt, megkérdeznék: „Nahát, mi az, amivel úgy járkálsz itt fel s alá, mint valami kinccsel?” S akkor, elmozdítván és felemelvén a másik tálat, belepillantanának. Ám mihelyt meglátnák az agyoncsapott csúszómászót vagy a kutyadögöt vagy a holt ember tetemének darabjait, oly utálkozás, undor és iszonyat fogná el őket, hogy még azoknak is elmenne az étvágya, kiknek gyomrát éhség marja, nem is szólva azokról, kikbe már egy falat sem fér.

S éppen így, ha egy szerzetesről kitudódik vagy napvilágra kerül, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat nem vetkőzte le, akkor a vele együtt üdvös életet élő társai nem fogják becsben tartani, méltányolni, tisztelni és magasztalni még akkor sem, ha erdőlakó, messzi helyeket bejáró, alamizsnán élő, házról házra kolduló, mások által levetett rongyokat hordó, vagy condrát viselő remete is. Miért is van ez? Mert a tiszteletreméltó szerzetesről kitudódott vagy napvilágra került, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat nem vetkőzte le.

30. Ha egy szerzetesről kitudódik vagy napvilágra kerül, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat levetkőzte, akkor, a vele együtt üdvös életet élő társai becsben fogják tartani, méltányolni, tisztelni és magasztalni fogják még akkor is, ha faluban lakó, vagy meghívásokat elfogadó, vagy a családapák felkínálta öltözeteket viselő remete is. Miért is van ez? Mert a tiszteletreméltó szerzetesről kitudódott vagy napvilágra került, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat levetkőzte.

Úgy van ez, mintha hoznának egy ragyogóan tiszta, makulátlan bronztálat egy kereskedőtől vagy az ötvösműhelyből, és a gazdája válogatott szemű főtt rizst, különféle leveseket és mártásokat rakna bele, s lefedvén egy másik tállal visszatérne a piacra, az emberek pedig látván azt, megkérdeznék: „Nahát, mi az, amivel úgy járkálsz itt fel s alá, mint valami kinccsel?” S akkor, elmozdítván és felemelvén a másik tálat, belepillantanának. Ám mihelyt meglátnák a válogatott szemű főtt rizst, a különféle leveseket, és mártásokat, oly éhség gerjedne bennük, oly étvágyuk támadna, hogy még azoknak is megjönne az étvágyuk, kikbe már egy falat sem fér, nem is szólva azokról, kiknek gyomrát éhség marja.

S éppen így, ha egy szerzetesről kitudódik vagy napvilágra kerül, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat levetkőzte, akkor a vele együtt üdvös életet élő társai becsben fogják tartani, méltányolni, tisztelni és magasztalni fogják még akkor is, ha faluban lakó, meghívásokat elfogadó, vagy a családapák felkínálta öltözeteket viselő remete is. Miért is van ez? Mert a tiszteletreméltó szerzetesről kitudódott vagy napvilágra került, hogy e káros, üdvöt nem hozó vágyakat levetkőzte.

31. E szavak hallatára, a tiszteletreméltó Mahá Móggallána e szavakkal fordult a tiszteletreméltó Száriputtához:

– Barátom, Száriputta, egy hasonlat ötlött az eszembe.

– Add elő barátom, Móggallána.

– Egy alkalommal, barátom, Rádzsagaha mellett, a Buckás Erődnél időztem. Akkor, a reggel közeledtével, ruhámat felöltöttem, fogtam alamizsnásszilkémet és felső öltözetemet, és elindultam Rádzsagahába alamizsnáért. Nos, az idő tájt, Szamíti kocsigyártó fia éppen egy kerékabronccsal ügyeskedett, és az Ádzsívaha Panduputta, a korábbi kocsigyártó fia áldogállt mellette. Akkor az Ádzsívaka Panduputtának ez a gondolata támadt: „Óh, ez a Szamíti kocsigyártó fia igazán legyalulhatná azokat a csavarodásokat, görcsöket és egyenetlenségeket, mert így érné el, hogy ez a kerékabroncs pusztán keményfából álljon.” És éppen, amint ez a gondolat átvillant a fejében, Szamíti kocsigyártó fia már gyalulta is azokat a csavarodásokat, görcsöket és egyenetlenségeket a kerékabroncson. Akkor az Ádzsivaka Panduputta, a korábbi kerékgyártó fia szívében öröm támadt, s örömének így adott hangot: „Éppen úgy ügyeskedik, mintha a gondolataimat látná!”

32. S éppen így, barátom, vannak bizonytalanok, akik nem bizonyosságtól indíttatva távoztak otthonukból az otthontalanságba, hanem csak megélhetésüket keresni, akik csalárdak, álnokok, hitszegők, önhittek, hiúak, kötekedőek, durva beszédűek, érzékszerveiket őrizetlenül hagyják, mértéktelenek az evésben, az éberséggel mit sem gondolnak, az aszkétasággal nem törődnek, nem becsülik a gyakorlást, fényűzésre áhítoznak, figyelmetlenek, élen járnak az üdvöt nem hozó tettek újbóli elkövetésében, hanyagok az eloldódás gyakorlásában, tunyák és tompák, híján vannak a tetterőnek, nemtörődömök, óvatlanok, szétszórtak, szertekóborló gondolataikkal nem bírnak, bölcsességet nem ismernek, szócséplők. A tiszteletreméltó Száriputta a Dharmáról szóló előadásával éppen úgy egyengeti ki hibáikat, mintha gondolataimat látná!

De vannak családapák, akik bizonyosságtól indíttatva távoztak otthonukból az otthontalanságba, akik nem csalárdak, álnokok, hitszegők, önhittek, üresek, hiúak, kötekedőek, durva beszédűek, akik érzékszerveik felett őrködnek, mértékletesek az evésben, csak az éberséggel gondolnak, csak az aszkétaélettel törődnek, becsülik a gyakorlást, fényűzésre nem áhítoznak, nem figyelmetlenek, kerülik a káros, üdvöt nem hozó tettek újbóli elkövetését, élen járnak az eloldódás gyakorlásában, tetterősek és tenni készek, eltökéltek, figyelmesek, óvatosak, összpontosítottak, összeszedett tudatúak, a bölcsességet ismerik, nem szócséplők. Csak úgy isszák, csak úgy áhítozzák a tiszteletreméltó Száriputta Dharmáról szóló előadásának szavait és gondolatait. Csakugyan nagyszerű, hogy a vele együtt üdvös életet élő társai szavai hatására elhagyják a káros, üdvöt nem hozó vágyakat és gyökeret eresztenek az üdvösben.

33. S éppen úgy, mint ahogy egy szépítkezésben kedvét lelő fiatal nő vagy fiatal férfi haját megmosva, két kézzel nyúl a lótuszvirágból, jezsámenből és rózsákból kötött virágfüzér után, s helyezi azt a fejére, úgy vannak családapák, akik bizonyosságtól indíttatva távoztak otthonukból az otthontalanságba, akik nem csalárdak, álnokok, hitszegők, önhittek, üresek, hiúak, kötekedők, durva beszédűek, akik érzékszerveik felett őrködnek, mértékletesek az evésben, csak az éberséggel gondolnak, csak az aszkétasággal törődnek, becsülik a gyakorlást, fényűzésre nem áhítoznak, nem figyelmetlenek, kerülik a káros, üdvöt nem hozó tettek újbóli elkövetését, élen járnak az eloldódás gyakorlásában, tetterősek és tenni készek, eltökéltek, figyelmesek, óvatosak, összpontosítottak, összeszedett tudatúak, a bölcsességet ismerik, nem szócséplők. Csak úgy isszák, csak úgy áhítozzák a tiszteletreméltó Száriputta Dharmáról szóló előadásának szavait és gondolatait. Csakugyan nagyszerű, hogy a vele együtt üdvös életet élő társai szavai hatására elhagyják a káros, üdvöt nem hozó vágyakat, és gyökeret eresztenek az üdvösben.

E két nagyszerű és kiváló lény így lelt örömet egymás szavaiban.

Kiadta: A Tan Kapuja – ONEDROPZEN, Budapest, 2023