nlpista blog

1. ÍGY HALLOTTAM. Egyszer, midőn a Magasztos éppen Szávatthi mellett, Anáthapindika Dzséta nevű ligetében időzött, a szerzeteseket így szólította meg:
– Szerzetesek!
– Igen, tiszteletreméltó urunk! – válaszolták azok főhajtással, és elcsendesedve, figyelmesen hallgatták őt. A Magasztos pedig így folytatta:

2. – Szerzetesek, a Dharmában keressétek örökségteket, s ne a világi javakban. Részvétre ébredve irántatok, ez a kérdés ötlött fel bennem: „Miképpen is kereshetnék tanítványaim örökségüket a Dharmában, s fordulnának el a világi javaktól?” Hiszen, ha a világi javakban keresitek örökségteket, s nem a Dharmában, akkor ezekkel a szemrehányó szavakkal fognak illetni titeket: „A Tanító tanítványai úgy élnek, mint akik a világi javakban keresik örökségüket, s nem a Dharmában”, és engem is e szemrehányó szavakkal fognak illetni: „A Tanító tanítványai úgy élnek, mint akik a világi javakban keresik örökségüket, s nem a Dharmában.”
Ha a Dharmában keresitek örökségteket, s nem a világi javakban, akkor nem fognak titeket szemrehányó szavakkal illetni, hanem ezt fogják mondani: „A Tanító tanítványai úgy élnek, mint akik a Dharmában keresik örökségüket, s nem a világi javakban”, és engem sem fognak szemrehányó szavakkal illetni, minthogy ezt fogják mondani: „A Tanító tanítványai úgy élnek, mint akik a Dharmában keresik örökségüket, s nem a világi javakban.” Ezért, szerzetesek, a Dharmában keressétek örökségteket, s forduljatok el a világi javaktól.

3. Részvétre ébredve irántatok, ez a kérdés ötlött fel bennem: „Miképpen is kereshetnék tanítványaim örökségüket a Dharmában, s fordulnának el a világi javaktól?” Nos, szerzetesek, tegyük fel, hogy egyszer étkem végére érvén, éhem enyhítvén, ebédem befejezvén, ehetnékem elszállván, az éhségtől már nem gyötörtetvén, több táplálékot már nem kívánván, szükségletem kielégítvén, s hátrahagyván egy csekélyke maradékot, melyet elhajítani szokás, feltűnik két szerzetes, éhesen és elgyengülten, és én így fordulok hozzájuk: „Szerzetesek, étkem végére értem, éhem enyhítettem, ebédem befejeztem, ehetnékem elszállt, az éhség már nem gyötör, több táplálékot már nem kívánok, szükségletem kielégítettem, ám maradt egy csekélyke maradék, melyet elhajítani szokás. Fogyasszatok belőle, ha úgy tartja kedvetek. Ha nem kértek, fogom magam, és keresek egy kopár helyet, s elhajítom vagy belevetem valami iszapos posványba.” Ekkor, az egyik szerzetesben ez a gondolat támad: „A Magasztos étke végére ért, éhét enyhítette, ebédjét befejezte, ehetnéke elszállt, az éhség már nem gyötri, több táplálékot már nem kíván, szükségletét kielégítette, ám maradt egy csekélyke maradék, melyet elhajítani szokás. Ha nem fogyasztom el, a Magasztos fogja magát és keres egy kopár helyet, és elhajítja vagy beleveti valami iszapos posványba. Azonban a Magasztos ezt tanította nekünk: Szerzetesek, a Dharmában keressétek örökségteket, s forduljatok el a világi javaktól. Ez a maradék pedig éppen egyike a világi javaknak. Mi lenne, ha ahelyett, hogy ezt a maradékot elfogyasztanám, az éjszakát s nappalt éhesen és elgyöngülten tölteném el?” Akkor a másik szerzetesben ez a gondolat támad: „A Magasztos étke végére ért, éhét enyhítette, ebédjét befejezte, ehetnéke elszállt, az éhség már nem gyötri, több táplálékot már nem kíván, szükségletét kielégítette, ám maradt némi maradék, melyet elhajítani szokás. Ha nem fogyasztom el, a Magasztos fogja magát és keres egy kopár helyet, és elhajítja vagy beleveti valami iszapos posványba. Azonban a Magasztos ezt tanította nekünk: Szerzetesek, a Dharmában keressétek örökségteket, s forduljatok el a világi javaktól. Ez az alamizsna pedig éppen egyike a világi javaknak. Ám mi lenne, ha ezt az alamizsnát elfogyasztanám, az éjszakát s a nappalt éhem elütvén és megerősödve tölteném el?” Nos, jóllehet a második szerzetes az alamizsnát elfogyasztva az éjszakát s nappalt éhét elütve és megerősödve töltötte el, mégis inkább kiérdemli tiszteletemet és dicséretemet. Miért? Azért, mert hosszú távon ébersége felajzásával így éri el a szerzetes vágyai lanyhulását, a megelégedettséget, a leválasztottságot, a tetterő felkeltését és a ragyogás örömét. Ezért, szerzetesek, a Dharmában keressétek örökségteket s forduljatok el a világi javaktól. Részvétre ébredve irántatok, ez a kérdés ötlött fel bennem: „Miképpen is kereshetnék tanítványaim örökségüket a Dharmában, s fordulnának el a világi javaktól?”

4. Így beszélt a Magasztos. S ahogy elmondta. a Fenséges felemelkedett ülőalkalmatosságáról, és visszatért hajlékába. Nem sokkal a Magasztos távozása után a tiszteletreméltó Száriputta e szavakkal fordult a szerzetesekhez:
– Barátaim, szerzetesek.
– Igen, barátunk? – felelték. Majd a tiszteletreméltó Száriputta így folytatta:

5. – Barátaim, a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, miképpen nem gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását? Ugyanakkor a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, miképpen gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását?
– Csakugyan, barátunk, azért jöttünk ide a messzi távolból, hogy megtudakoljuk a tiszteletreméltó Száriputtától e kijelentés értelmét. Nagy jótétemény lenne, ha a tiszteletreméltó Száriputta megvilágítaná e kijelentés értelmét. S amint Szárputtától hallották, a szerzetesek úgy fogják szívükbe vésni.
– Nos, akkor, barátaim, figyeljetek, és gondosan ügyeljetek arra, amit most mondani fogok.
– Úgy lesz, barátunk – felelték a szerzetesek. A tiszteletreméltó Száriputta pedig folytatta:

6. – Barátaim, a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, miképpen nem gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását? Nos, ami a Tanítónak azon tanítványait illeti, kik noha elvonulásban élnek, ám a kötődések elmetszését, a függések felszámolását nem gyakorolják, ők nem hagyják el ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Csak saját szájuk ízét keresik, óvatlanok, elöl járnak a hanyagságban, ügyet sem vetnek a kötődések elmetszésére, a függések felszámolására.
Ha ez az eset előfordul az idősebb szerzetesek körében, akkor őket három dolog miatt illeti feddés. Először is azért érdemelnek feddést, mert ha a Tanítónak tanítványai is, kik elvonultságban élnek, a kötődések elmetszését, a függések felszámolását nem gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek feddést, mert nem hagyják el ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Harmadszor azért érdemelnek feddést, mert csak saját szájuk ízét keresik, óvatlanok, elöl járnak a hanyagságban, ügyet sem vetnek a kötődések elmetszésére, a függések felszámolására. Az idősebb szerzeteseket e három dolog miatt illeti feddés.
Ha ez előfordul a Szanghában a hosszabb-rövidebb időt eltöltött szerzetesek körében, akkor őket három dolog miatt illeti feddés. Először is azért érdemelnek feddést, mert ha a Tanítónak tanítványai is, kik elvonultságban élnek, a kötődések elmetszését, a függések felszámolását nem gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek feddést, mert nem hagyják el ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Harmadszor azért érdemelnek feddést, mert csak saját szájuk ízét keresik, óvatlanok, elöl járnak a hanyagságban, ügyet sem vetnek a kötődések elmetszésére, a függések felszámolására. A Szanghában a hosszabb-rövidebb időt eltöltött szerzeteseket e három dolog miatt illeti feddés.
Ha ez előfordul az újonnan érkezett szerzetesek körében, akkor három dolog miatt illeti őket feddés. Először is azért érdemelnek feddést, mert ha a Tanítónak tanítványai is, kik elvonultságban élnek, a kötődések elmetszését, a függések felszámolását nem gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek feddést, mert nem hagyják el ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Harmadszor azért érdemelnek feddést, mert csak saját szájuk ízét keresik, óvatlanok, elöl járnak a hanyagságban, ügyet sem vetnek a kötődések elmetszésére, a függések felszámolására. Az újonnan érkezett szerzeteseket e három dolog miatt illeti feddés.
Barátaim, a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, ily módon nem gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását.

7. Barátaim, a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, miképpen gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását? Nos, ami a Tanítónak azon tanítványait illeti, kik elvonultságban élnek, és az elvonultságot gyakorolják, elhagyják ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Nem keresik saját szájuk ízét, körültekintők, elöl járnak a hanyagság elkerülésében, és minden gondjuk a kötődések elmetszése, a függések felszámolása.
Ha ez előfordul az idősebb szerzetesek körében, akkor őket három dolog miatt illeti dicséret. Először is azért érdemelnek dicséretet, mert a Tanítónak olyan tanítványai, kik elvonultságban élnek, és a kötődések elmetszését, a függések felszámolását gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek dicséretet, mert elhagyják ama dharmákat, amelyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Harmadszor azért érdemelnek dicséretet, mert nem keresik saját szájuk ízét, körültekintők, elöl járnak a hanyagság elkerülésében, és minden gondjuk a kötődések elmetszése, a függések felszámolása. Az idősebb szerzeteseket e három dolog miatt illeti dicséret.
Ha ez előfordul a Szanghában a hosszabb-rövidebb időt eltöltött szerzetesek körében, akkor őket három dolog miatt illeti dicséret. Először is azért érdemelnek dicséretet, mert a Tanítónak olyan tanítványai, kik elvonultságban élnek, és a kötődések elmetszését, a függések felszámolását gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek dicséretet, mert elhagyják ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki.
Harmadszor azért érdemelnek dicséretet, mert nem keresik saját szájuk ízét, körültekintők, elöl járnak a hanyagság elkerülésében, és minden gondjuk a kötődések elmetszése, a függések felszámolása. A Szanghában a hosszabb-rövidebb időt eltöltött szerzeteseket e három dolog miatt illeti dicséret.
Ha ez előfordul az újonnan érkezett szerzetesek körében, akkor őket három dolog miatt illeti dicséret. Először is azért érdemelnek dicséretet, mert a Tanítónak olyan tanítványai, kik elvonultságban élnek, és a kötődések elmetszését, a függések felszámolását gyakorolják. Másodszor azért érdemelnek dicséretet, mert elhagyják ama dharmákat, melyeket a Tanító elhagyandó dharmáknak nyilvánított ki. Harmadszor azért érdemelnek dicséretet, mert nem keresik saját szájuk ízét, körültekintők, elöl járnak a hanyagság elkerülésében, és minden gondjuk a kötődések elmetszése, a függések felszámolása. Az újonnan érkezett szerzeteseket e három dolog miatt illeti dicséret.
Barátaim, a Tanító tanítványai, kik elvonultságban élnek, ily módon gyakorolják a kötődések elmetszését, a függések felszámolását.

8. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a sóvárgás és az ellenszenv. Van azonban egy középút, melyen járva a sóvárgás és az ellenszenv levetkőzhető, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes nézet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

9. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a harag és a neheztelés. Van azonban egy középút, melyen járva a harag és a neheztelés levetkőzhető, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes nézet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

10. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a képmutatás és a gyűlölködés. Van azonban egy középút, melyen járva a képmutatás és a gyűlölködés levetkőzhető, mely látással ruház fel, tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

11. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint az irigység és a bírhatnámság. Van azonban egy középút, melyen járva az irigység és a bírhatnámság levetkőzhető, mely látással ruház fel, tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

12. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a csalárdság és az álnokság. Van azonban egy középút, melyen járva a csalárdság és az álnokság levetkőzhető, mely látással ruház fel, tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

13. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a konokság és az indulatosság. Van azonban egy középút, melyen járva a konokság és az indulatosság levetkőzhető, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

14. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint az önhittség és a fennhéjázás. Van egy középút, melyen járva az önhittség és a fennhájázás levetkőzhető, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

15. Barátaim, ami kárunkra van, az nem más, mint a tébolyultság és a felületesség. Van egy középút, melyen járva a tébolyultság és a felületesség levetkőzhető, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez, Nirvánához vezet. És mi ez a Középút? Ez a Nemes Nyolcrétű Ösvény: a tökéletesen helyes szemlélet, a tökéletesen helyes szándék, a tökéletesen helyes beszéd, a tökéletesen helyes cselekvés, a tökéletesen helyes életmód, a tökéletesen helyes erőfeszítés, a tökéletesen helyes éberség, és a tökéletesen helyes szamádhi. Ez az a Középút, mely látással és tudással ruház fel, s mely lecsillapodáshoz, közvetlen, senkire sem szoruló, magam tapasztalta tudáshoz, felébredéshez és Nirvánához vezet.

Így beszélt a tiszteletreméltó Száriputta. A szerzetesek elégedetten és örömmel hallgatták a tiszteletreméltó Száriputta szavait.

Kiadta: A Tan Kapuja – ONEDROPZEN, Budapest, 2023