MN-1 A LÉTESÜLÉS GYÖKERE (MÜLAPARIYÁYA SUTTA)

1. ÍGY HALLOTTAM. Egyszer, midőn a Magasztos éppen Ukkatthában, a Szabhaga ligetben található királyi szálafa alatt időzött, a szerzeteseket így szólította meg: – Szerzetesek! – Igen, tiszteletreméltó urunk! – válaszolták azok főhajtással, és elcsendesedve, figyelmesen hallgatták őt. A Magasztos pedig így folytatta:

2. – Szerzetesek, most pedig megtanítom néktek, miben is áll minden jelenség gyökere. Figyeljetek, és gondosan ügyeljetek arra, amit most mondani fogok. Úgy lesz, tiszteletreméltó urunk – felelték a szerzetesek. A Magasztos pedig így folytatta:

A TANULATLAN, KÖZÖNSÉGES EMBER

3. – Nos, szerzetesek, a tanulatlan, közönséges ember, aki nincs figyelemmel a nemes emberekre, és járatlan a nemes emberek Dharmájában, s hiányzik belőle a nemes emberek Dharmájának bölcsessége, aki nincs figyelemmel az igaz emberekre, és járatlan az igaz emberek Dharmájában, s hiányzik belőle az igaz emberek Dharmájának bölcsessége, a földet földként észleli. A földet földként észlelvén, önmagát földként fogja fel, önmagát földben fogja fel, önmagát a földtől valami másként fogja fel, a földet „enyémként” fogja fel, a földben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

4. A vizet vízként észleli. A vizet vízként észlelvén, önmagát vízként fogja fel, önmagát vízben fogja fel, önmagát a víztől valami másként fogja fel, a vizet „enyémként” fogja fel, a vízben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

5. A tüzet tűzként észleli. A tüzet tűzként észlelvén, önmagát tűzként fogja fel, önmagát tűzben fogja fel, önmagát a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet „enyémként” fogja fel, a tűzben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

6. A levegőt levegőként észleli. A levegőt levegőként észlelvén, önmagát levegőként fogja fel, önmagát levegőben fogja fel, önmagát a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt „enyémként” fogja fel, a levegőben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

7. A lényeket lényekként észleli. A lényeket lényekként észlelvén, önmagát lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát lényekben fogja fel, önmagát a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket „enyémként” fogja fel, a lényekben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

8. Az isteneket istenekként észleli. Az isteneket istenekként észlelvén, önmagát istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát istenekben fogja fel, önmagát az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket „enyémként” fogja fel, az istenekben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

9. A Teremtés UrátTeremtés Uraként észleli. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként észlelvén, önmagát a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát a Teremtés Urában fogja fel, önmagát a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

10. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként észleli. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként észlelvén, önmagát a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

11. Az Áradó Sugárzás az Isteneit Áradó Sugárzás Isteneiként észleli. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként észlelvén, önmagát az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

12. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként észleli. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként észlelvén, önmagát a Dicsőség Isteneiként fogja fel, önmagát a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

13. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként észleli. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként észlelvén, önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

14. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként észleli. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként észlelvén, önmagát a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

15. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként észleli. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként észlelvén, önmagát a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

16. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként észleli. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként észlelvén, önmagát a végtelen tudat tartományaként fogja fel, önmagát a végtelen tudat tartományában fogja fel, önmagát a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tudat tartományát „enyémként” fogja fel, a végtelen tudat tartományában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

17. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként észleli. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként észlelvén, önmagát a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

18. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként észleli. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként észlelvén, önmagát a sem-nem-észlelés-sem-nem nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

19. A látottat látottként észleli. A látottat látottként észlelvén, önmagát látottként fogja fel, önmagát a látottban fogja fel, önmagát a látottól valami másként fogja fel, a látottat „enyémként” fogja fel, a látottban gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

20. A hallottat hallottként észleli. A hallottat hallottként észlelvén, önmagát hallottként fogja fel, önmagát a hallottban fogja fel, önmagát a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat „enyémként” fogja fel, a hallottban gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

21. Az érzékeltet érzékeltként észleli. Az érzékeltet érzékeltként észlelvén, önmagát érzékeltként fogja fel, önmagát az érzékeltben fogja fel, önmagát az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet „enyémként” fogja fel, az érzékeltben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

22. A megismertet megismertként észleli. A megismertet megismertként észlelvén, önmagát megismertként fogja fel, önmagát a megismertben fogja fel, önmagát a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet „enyémként” fogja fel, a megismertben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

23. Az egységet egységként észleli. Az egységet egységként észlelvén, önmagát egységként fogja fel, önmagát az egységben fogja fel, önmagát az egységtől valami másként fogja fel, az egységet „enyémként” fogja fel, az egységben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

24. A sokféleséget sokféleségként észleli. A sokféleséget sokféleségként észlelvén, önmagát sokféleségként fogja fel, önmagát a sokféleségben fogja fel, önmagát a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget „enyémként” fogja fel, a sokféleségben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

25. A mindenséget mindenségként észleli. A mindenséget mindenségként észlelvén, önmagát mindenségként fogja fel, önmagát a mindenségben fogja fel, önmagát a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget „enyémként” fogja fel, a mindenségben gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

26. A Nirvánát Nirvánaként észleli. A Nirvánát Nirvánaként észlelvén, önmagát Nirvánaként fogja fel, önmagát a Nirvánában fogja fel, önmagát a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát „enyémként” fogja fel, a Nirvánában gyönyörűségét leli. Miért? Mert azt állítom, nem értette meg tökéletesen.

A TANÍTVÁNY

27. – Szerzetesek, az a tanítvány szerzetes, aki még nem érte el a végső célt, aki még törekszik a kötelékektől szabad, páratlan, háborítatlan rendíthetetlenség megvalósítására, a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát földként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát földben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a földtől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a földet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a földben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

28. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát vízként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát vízben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a víztől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a vizet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a vízben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

29. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát tűzként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát tűzben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a tűztől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a tüzet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a tűzben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

30. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát levegőként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát levegőben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a levegőtől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a levegőt „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a levegőben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

31. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát lényként vagy lényekként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a lényekben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a lényektől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a lényeket „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a lényekben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

32. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát istenként vagy istenekként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az istenekben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az istenektől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy az isteneket „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy az istenekben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

33. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a Teremtés Uraként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Teremtés Urában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Teremtés Urától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Teremtés Urát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Teremtés Urában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

34. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a Világkorszak Uraként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Világkorszak Urában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Világkorszak Urát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Világkorszak Urában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

35. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy az Áradó Sugárzás Isteneit „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy az Áradó Sugárzás Isteneiben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

36. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát Dicsőség Isteneiben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Dicsőség Isteneit „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Dicsőség Isteneiben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

37. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Pompás Gyümölcs Isteneit „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Pompás Gyümölcs Isteneiben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

38. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Minden Világok Feletti Urat „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Minden Világok Feletti Úrban gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

39. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tér tartományaként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tér tartományában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a végtelen tér tartományát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a végtelen tér tartományában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

40. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tudat tartományaként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tudat tartományában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a végtelen tudat tartományát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a végtelen tudat tartományában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

41. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a nem-valamiság tartományaként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a nem-valamiság tartományában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a nem-valamiság tartományát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a nem-valamiság tartományában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

42. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

43. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát látottként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a látottban fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a látottól valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a látottat „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a látottban gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

44. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát hallottként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a hallottban fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a hallottól valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a hallottat „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a hallottban gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

45. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát érzékeltként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az érzékeltben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az érzékelttől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy az érzékeltet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy az érzékeltben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

46. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát megismertként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a megismertben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a megismerttől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a megismertet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a megismertben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

47. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát egységként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az egységben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát az egységtől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy az egységet „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy az egységben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

48. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát sokféleségként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a sokféleségben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a sokféleségtől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a sokféleséget „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a sokféleségben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

49. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát mindenségként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a mindenségben fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a mindenségtől valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a mindenséget „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a mindenségben gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

50. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, kerülje el, hogy önmagát Nirvánaként fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Nirvánában fogja fel, kerülje el, hogy önmagát a Nirvánától valami másként fogja fel, kerülje el, hogy a Nirvánát „enyémként” fogja fel, kerülje el, hogy a Nirvánában gyönyörűségét lelje. Miért? Azért, hogy tökéletes megértse.

AZ ARAHAT – I

51. – Szerzetesek, a mérgeket elpusztító arahattá lett az a szerzetes, aki az üdvös életet beteljesítette, amit meg kellett tenni, azt megtette, a terheket levetette, célját elérte, a létezés béklyóit tönkrezúzta, a végső tudás birtokában elérte a tökéletes megszabadulást és a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem nyeri gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

52. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

53. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

54. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

55. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

56. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem az istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

57. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

58. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

59. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit nem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

60. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

61. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Istenei-ként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

62. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

63. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

64. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tudat tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tudat tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tudat tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

65. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

66. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

67. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

68. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

69. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

70. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

71. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, az egységet nem „enyémként” fogja fel, az egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

72. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

73. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

74. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

AZ ARAHAT – II

75. – Szerzetesek, a mérgeket elpusztító arahattá lett az a szerzetes, aki az üdvös életet beteljesítette, amit meg kellett tenni, azt megtette, a terheket levetette, célját elérte, a létezés béklyóit tönkrezúzta, a végső tudás birtokában elérte a tökéletes megszabadulást, és a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

76. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

77. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

78. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

79. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

80. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

81. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

82. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

83. Az Áradó Sugárzás Isteneitaz Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneitnem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

84. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

85. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

86. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

87. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

88. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tudat tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tudat tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tudat tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

89. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

90. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományáta sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

91. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

92. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

93. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet nem „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

94. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

95. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, az egységet nem „enyémként” fogja fel, az egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

96. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

97. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

98. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a szenvedély elpusztításával szabaddá lett a szenvedélytől.

AZ ARAHAT – III

99. – Szerzetesek, a mérgeket elpusztító arahattá lett az a szerzetes, aki az üdvös életet beteljesítette, amit meg kellett tenni, azt megtette, a terheket levetette, célját elérte, a létezés béklyóit tönkrezúzta, a végső tudás birtokában elérte a tökéletes megszabadulást, és a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

100. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

101. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

102. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

103. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

104. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem az istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

105. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

106. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

107. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit nem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

108. A Dicsőség Isteneita Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneitnem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

109. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Istene vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

110. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

111. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

112. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tudat tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tudat tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tudat tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

113. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

114. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

115. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

116. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

117. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet nem „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

118. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

119. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, az egységet nem „enyémként” fogja fel, az egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

120. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

121. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

122. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert az ellenszenv elpusztításával szabaddá lett az ellenszenvtől.

AZ ARAHAT – IV

123. – Szerzetesek, a mérgeket elpusztító arahattá lett az a szerzetes, aki az üdvös életet beteljesítette, amit meg kellett tenni, azt megtette, a terheket levetette, célját elérte, a létezés béklyóit tönkrezúzta, a végső tudás birtokában elérte a tökéletes megszabadulást és a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

124. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

125. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

126. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

127. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

128. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem az istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

129. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

130. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

131. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit nem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

132. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

133. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

134. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

135. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományát tól valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

136. A végtelen tudat tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

137. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

138. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

139. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

140. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

141. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet nem „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

142. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

143. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, az egységet nem „enyémként” fogja fel, az egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

144. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

145. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

146. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert a zavarodottság elpusztításával szabaddá lett a zavarodottságtól.

TATHÁGATA – A BEÉRKEZETT I

147. – Szerzetesek, a Tathágata, az Arahat, a Tökéletesen Teljesen Felébredett, a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

148. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

149. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

150. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

151. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

152. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem az istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

153. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

154. A Világkorszak Urát a Világkorszak Urként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

155. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit nem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

156. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

157. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

158. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

159. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

160. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tudat tartományát a végtelen tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tudat tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tudat tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tudat tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

161. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

162. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

163. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

164. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

165. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, a érzékeltet nem „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

166. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

167. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, az egységet nem „enyémként” fogja fel, az egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

168. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

169. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

170. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert azt állítom, tökéletesen megértette.

TATHÁGATA – A BEÉRKEZETT II

171. – Szerzetesek, a Tathágata, az Arahat, a Tökéletesen Teljesen Felébredett, a földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A földet földként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem földként fogja fel, önmagát nem földben fogja fel, önmagát nem a földtől valami másként fogja fel, a földet nem „enyémként” fogja fel, a földben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy a gyönyörvágy a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

172. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A vizet vízként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem vízként fogja fel, önmagát nem vízben fogja fel, önmagát nem a víztől valami másként fogja fel, a vizet nem „enyémként” fogja fel, a vízben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

173. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A tüzet tűzként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem tűzként fogja fel, önmagát nem tűzben fogja fel, önmagát nem a tűztől valami másként fogja fel, a tüzet nem „enyémként” fogja fel, a tűzben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

174. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A levegőt levegőként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem levegőként fogja fel, önmagát nem levegőben fogja fel, önmagát nem a levegőtől valami másként fogja fel, a levegőt nem „enyémként” fogja fel, a levegőben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

175. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A lényeket lényekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem lényként vagy lényekként fogja fel, önmagát nem a lényekben fogja fel, önmagát nem a lényektől valami másként fogja fel, a lényeket nem „enyémként” fogja fel, a lényekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

176. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az isteneket istenekként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem istenként vagy istenekként fogja fel, önmagát nem az istenekben fogja fel, önmagát nem az istenektől valami másként fogja fel, az isteneket nem „enyémként” fogja fel, az istenekben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

177. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Teremtés Urát a Teremtés Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Teremtés Uraként fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urában fogja fel, önmagát nem a Teremtés Urától valami másként fogja fel, a Teremtés Urát nem „enyémként” fogja fel, a Teremtés Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

178. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Világkorszak Urát a Világkorszak Uraként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Világkorszak Uraként fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urában fogja fel, önmagát nem a Világkorszak Urától valami másként fogja fel, a Világkorszak Urát nem „enyémként” fogja fel, a Világkorszak Urában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

179. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az Áradó Sugárzás Isteneit az Áradó Sugárzás Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneiben fogja fel, önmagát nem az Áradó Sugárzás Isteneitől valami másként fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneit nem „enyémként” fogja fel, az Áradó Sugárzás Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

180. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Dicsőség Isteneit a Dicsőség Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Dicsőség Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Dicsőség Isteneitől valami másként fogja fel, a Dicsőség Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Dicsőség Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

181. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Pompás Gyümölcs Isteneit a Pompás Gyümölcs Isteneiként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneként vagy Isteneiként fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneiben fogja fel, önmagát nem a Pompás Gyümölcs Isteneitől valami másként fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneit nem „enyémként” fogja fel, a Pompás Gyümölcs Isteneiben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

182. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Minden Világok Feletti Urat a Minden Világok Feletti Úrként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrként fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrban fogja fel, önmagát nem a Minden Világok Feletti Úrtól valami másként fogja fel, a Minden Világok Feletti Urat nem „enyémként” fogja fel, a Minden Világok Feletti Úrban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

183. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelen tér tartományát a végtelen tér tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelen tér tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelen tér tartományától valami másként fogja fel, a végtelen tér tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelen tér tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

184. A végtelet tudat tartományát a végtelet tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A végtelet tudat tartományát a végtelet tudat tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a végtelet tudat tartományaként fogja fel, önmagát nem a végtelet tudat tartományában fogja fel, önmagát nem a végtelet tudat tartományától valami másként fogja fel, a végtelet tudat tartományát nem „enyémként” fogja fel, a végtelet tudat tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

185. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A nem-valamiság tartományát a nem-valamiság tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a nem-valamiság tartományaként fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományában fogja fel, önmagát nem a nem-valamiság tartományától valami másként fogja fel, a nem-valamiság tartományát nem „enyémként” fogja fel, a nem-valamiság tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

186. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományaként fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában fogja fel, önmagát nem a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományától valami másként fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományát nem „enyémként” fogja fel, a sem-nem-észlelés-sem-nem-nemészlelés tartományában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

187. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A látottat látottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem látottként fogja fel, önmagát nem a látottban fogja fel, önmagát nem a látottól valami másként fogja fel, a látottat nem „enyémként” fogja fel, a látottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

188. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A hallottat hallottként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem hallottként fogja fel, önmagát nem a hallottban fogja fel, önmagát nem a hallottól valami másként fogja fel, a hallottat nem „enyémként” fogja fel, a hallottban nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

189. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az érzékeltet érzékeltként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem érzékeltként fogja fel, önmagát nem az érzékeltben fogja fel, önmagát nem az érzékelttől valami másként fogja fel, az érzékeltet nem „enyémként” fogja fel, az érzékeltben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

190. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A megismertet megismertként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem megismertként fogja fel, önmagát nem a megismertben fogja fel, önmagát nem a megismerttől valami másként fogja fel, a megismertet nem „enyémként” fogja fel, a megismertben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

191. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. Az egységet egységként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem egységként fogja fel, önmagát nem az egységben fogja fel, önmagát nem az egységtől valami másként fogja fel, a egységet nem „enyémként” fogja fel, a egységben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

192. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A sokféleséget sokféleségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem sokféleségként fogja fel, önmagát nem a sokféleségben fogja fel, önmagát nem a sokféleségtől valami másként fogja fel, a sokféleséget nem „enyémként” fogja fel, a sokféleségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

193. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A mindenséget mindenségként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem mindenségként fogja fel, önmagát nem a mindenségben fogja fel, önmagát nem a mindenségtől valami másként fogja fel, a mindenséget nem „enyémként” fogja fel, a mindenségben nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

194. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással ismeri meg. A Nirvánát Nirvánaként közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudással megismervén, önmagát nem Nirvánaként fogja fel, önmagát nem a Nirvánában fogja fel, önmagát nem a Nirvánától valami másként fogja fel, a Nirvánát nem „enyémként” fogja fel, a Nirvánában nem leli gyönyörűségét. Miért? Mert megértette, hogy az élvezet a dukkha gyökere, megértette, hogy a létezéssel együtt jár a születés, hogy bárminek, ami lett, sorsa az öregség és halál. Ezért azt állítom, a Beérkezett a szomj tökéletes elpusztításával, kioltásával, megszüntetésével, felszámolásával és levetkőzésével a mindent felülmúló, tökéletesen teljes felébredettséget elérte.

Így beszélt a Magasztos. Ám a szerzetesek nem lelték örömüket a Magasztos szavaiban.

Kiadta: A Tan Kapuja – ONEDROPZEN, Budapest, 2023

ChatGPT

A Majjhima Nikāya magyarul „Középhalom beszédek” vagy „Középhosszúságú beszédek gyűjteménye” néven ismert. Ez a Páli Kánon (Tipiṭaka) része, pontosabban a Sutta-piṭaka második gyűjteménye a Dīgha Nikāya (Hosszú beszédek) után.

Főbb tudnivalók:

Jelentése:
  Majjhima = „közép, közepes hosszúságú”
  Nikāya = „gyűjtemény”
→ Tehát: „Középhosszú beszédek gyűjteménye”.

Terjedelme: 152 szutta (beszéd) található benne.

Három nagy egységre (ötvenes csoportokra) van osztva:
- Mūlapaṇṇāsa – „Gyökér ötven”
- Majjhimapaṇṇāsa – „Középső ötven”
- Uparipaṇṇāsa – „Felső ötven”

Tartalom: A beszédek a Buddha tanításainak széles skáláját mutatják be:
* Alaptanítások: Négy Nemes Igazság, a függő keletkezés (paṭiccasamuppāda), az anattā (én-nélküliség) tanítása.
* Gyakorlati útmutatás: meditáció (szatipatthāna, jhāna), erkölcsi fegyelem, tudat tisztítása.
* Párbeszédek: szerzetesekkel, világi követőkkel, bráhmanákkal, más aszkétákkal folytatott viták, beszélgetések.

Néhány híres szutta:
- Satipaṭṭhāna-sutta (MN 10) – A Négy Alapvető Éberség gyakorlata.
- Alagaddūpama-sutta (MN 22) – A kígyó hasonlata (a tanítás helytelen megragadásáról).
- Cūḷahatthipadopama-sutta (MN 27) – Az elefántlábnyom rövid hasonlata.
- Kālāma-sutta (MN 95) – Ne higgyünk vakon, hanem vizsgáljunk és tapasztaljunk.
- Cūḷasaccaka-sutta (MN 35) – Párbeszéd az aszkéta Saccakával.

Jelentősége:
A Majjhima Nikāya sokak szerint a legkönnyebben tanulmányozható része a Páli Kánonnak, mert a beszédek kellően részletesek, de nem túl hosszúak. Szerzetesek és világi gyakorlók egyaránt gyakran használják tanulmányozásra és meditációs útmutatásként.

A Majjhima Nikāya első szuttája a Mūlapariyāya-sutta (Az Alapmintázat beszéde, MN 1). Ez a szutta a Mūlapaṇṇāsa („Gyökér ötven”) első darabja.

Mūlapariyāya-sutta rövid összefoglaló magyarul

Téma:

A Buddha bemutatja, hogyan szemlélik a különböző szellemi szinteken álló emberek a világot és a jelenségeket (dhamma).

Négyféle emberi csoportot különböztet meg:
- A közönséges, képzetlen ember (puthujjana): A dolgokat énhez köti („ez az enyém, én vagyok, ez az én énem”), ragaszkodik, tévesen látja a jelenségeket.
- A tanítvány (sekha): A gyakorló, aki már tanulja a helyes látást, igyekszik meghaladni a ragaszkodást, de még nem teljesen szabad.
- Az arahant: Az, aki teljesen megszabadult a vágytól, gyűlölettől és téveszméktől, a jelenségeket úgy látja, ahogy vannak, ragaszkodás nélkül.
- A Tathāgata (a Buddha): A Megvilágosodott, aki páratlan módon, tökéletesen és közvetlenül látja a dolgokat, minden jelenség gyökerét.

Központi gondolat: A szutta megmutatja, hogy a tudat állapota határozza meg a tapasztalás módját.

Aki ragaszkodással szemléli a világot, az beleragad a „saját én” képzetébe.
Aki tiszta bölcsességgel lát, az a jelenségeket „olyannak látja, amilyenek” (yathābhūtaṃ).

Stílusa: A szutta nagyon sűrű és filozófiai, sok ismétléssel, ami jelzi, hogy a gyakorlóknak meditációs szövegként szolgált, nem pusztán elméleti tanításként.

👉 Ez a szutta nem könnyű olvasmány, a páli kánon egyik „nehéz kezdése” – a kommentárok szerint sok szerzetesnek komoly kihívást jelentett a megértése. Mégis alapvető, mert rögtön az elején rávilágít a Buddha tanításának lényegére: a valóság helyes és téves látására.

_{Szeretnéd, hogy készítsek egy részletes, pontokba szedett magyarázatot a Mūlapariyāya-suttáról (például hogyan}szemléli ugyanazt a jelenséget a négyféle ember), vagy inkább egy gyakorlati tanulságot fogalmazzak meg belőle a mindennapi élethez? Ezt mondtad: gyakorlati A ChatGPT ezt mondta:Rendben 🙂 akkor nézzük a Mūlapariyāya-sutta (Alapmintázat beszéde) gyakorlati tanulságát a mindennapi élethez:

Fő tanulság a gyakorló számára
- A világot mindig a saját tudatunk szűrőjén keresztül látjuk.
- Ha ragaszkodunk („ez az enyém”, „én vagyok ilyen”, „nekem kell ez”), akkor a tapasztalatainkhoz kötődünk → ebből lesz a szenvedés.
- Ha a dolgokat olyannak látjuk, amilyenek (például: ez csak hang, szín, gondolat, érzet), akkor megszabadulunk a felesleges terhektől.

Hogyan alkalmazható?
Észrevenni a címkézést. Amikor például valaki kritizál:
- Ragaszkodó látás: „Ez rólam szól, engem támadnak, sértettek meg.”
- Bölcs látás: „Ez csak hang, szavak, az ő nézőpontja.”

Elengedni az „enyém” érzést.
- Ragaszkodás: „Ez az én telefonom, nem szabad elveszíteni.” → félelem, feszültség.
- Bölcsesség: „Ez egy használati tárgy, ideiglenesen nálam van.” → nyugodtabb hozzáállás.

Meditációban, amikor feljön egy érzés vagy gondolat:
- Ne mondjuk: „Ez én vagyok.”
- Csak figyeljük: „Ez egy gondolat… ez egy érzés… elmúlik.”

Mindennapi emlékeztető: Ha valamit túl erősen magunkhoz ragadunk, kérdezzük meg: 👉 „Valóban enyém ez, vagy csak most éppen tapasztalom?”
Ez a hozzáállás segít csökkenteni a szenvedést, nyugodtabban reagálni helyzetekre, és lassan felszabadítani a tudatot a ragaszkodásból.

_{Szeretnéd, hogy készítsek egy egyszerű, rövid magyar nyelvű meditációs gyakorlatot is, ami a Mūlapariyāya-suttához kapcsolódik (pl. hogyan figyeljük így a dolgokat a mindennapokban)? Ezt mondtad: igen A ChatGPT ezt mondta:}
Nagyszerű 🙏 Akkor készítek egy rövid, egyszerű magyar nyelvű meditációs gyakorlatot, ami a Mūlapariyāya-suttához kapcsolódik, és segít a „ragaszkodás nélküli látásban”.

🧘 Meditáció: „Csak tapasztalat” (5–10 perc)

* Ülj le kényelmesen:
– Tartsd a hátad egyenesen, de lazán.
– Hunyd le a szemed, vagy pihentesd félig nyitva.
* Lélegezz természetesen:
– Figyeld, ahogy a levegő beáramlik, majd kiáramlik.
– Ne változtass rajta, csak kövesd.
* Figyeld a tapasztalatokat:
– Ha megjelenik egy hang → mondd magadban: „hallás”.
– Ha feljön egy érzés a testben → „érzet”.
– Ha megjelenik egy gondolat → „gondolat”.

👉 Ne mondd: „én hallom”, „én érzem”, „én gondolom”. Csak nevezd meg egyszerűen, ahogy van.

* Engedd továbbhaladni:
– Nem kell elnyomni, de kapaszkodni sem.
– Csak figyeld, ahogy jön és megy, mint a felhő az égen.

Zárás:
– Pár légzés után tudatosítsd: „A tapasztalatok jönnek és mennek. Nem az enyémek, csak történnek.”
– Nyisd ki a szemed, és hozd magaddal ezt a szemléletet a napodba.

✨ Gyakorlati alkalmazás a mindennapokban:
– Amikor erős érzelem jön (pl. harag, félelem): állj meg, mondd magadban → „érzelem”.
– Amikor belső párbeszéd indul: „gondolat”.
– Amikor kívánság, vágy ébred: „vágy”.

Így egyre tisztábban látod, hogy minden tapasztalat csak jelenség, nem pedig „én” vagy „enyém”.

_{Szeretnéd, hogy készítsek hozzá egy nagyon rövid, 2–3 mondatos napi emlékeztetőt, amit akár telefon háttérképre vagy jegyzetbe is kitehetsz? 📱 Ezt mondtad: igen. A ChatGPT ezt mondta:}

Íme egy nagyon rövid, napi emlékeztető, amit könnyen magaddal vihetsz:
✨ „Ez csak tapasztalat. Nem az enyém, nem én vagyok. Jön és megy.” ✨
Ezt ismételheted magadban bármikor, amikor eláraszt egy érzés, gondolat vagy vágy.

_{Szeretnéd, hogy készítsek többféle rövid változatot is (pl. egy nyugodtabb, egy bátorítóbb, egy játékosabb stílusban), hogy mindig tudj választani a hangulatodhoz illőt? Ezt mondtad: igen. A ChatGPT ezt mondta:}

Nagyon jó 🙏 Akkor itt van néhány különböző stílusú rövid emlékeztető, mind a Mūlapariyāya-sutta gyakorlati tanításához kapcsolódva:

– 🌿 Nyugodt: „Csak jelenség… jön és megy, mint a szél.”
– 🔥 Bátorító: „Ez nem az enyém, nem köt meg. Szabad vagyok.”
– 🌞 Játékos: „Ez is csak egy felhő az égen. Hadd ússzon tovább!”
– 🌙 Meditatív: „Nem én vagyok. Nem az enyém. Csak tapasztalat.”

👉 Ezeket használhatod napi mantraként, vagy akár háttérképre/jegyzetbe is kimentheted.

_{Szeretnéd, hogy készítsek hozzá egy rövid, vezetett magyar meditációs szöveget (1–2 perc), amit akár fel is olvashatsz magadnak gyakorlás közben? Ezt mondtad: igen.}

🙏 Itt van egy nagyon rövid, vezetett magyar meditációs szöveg (kb. 1–2 perc), amit akár felolvashatsz magadnak vagy fel is vehetsz hangfelvételre gyakorláshoz:

🧘 Rövid vezetett meditáció:
– Ülj kényelmesen, és hunyd le a szemed.
– Lélegezz nyugodtan… figyeld a levegőt, ahogy beáramlik… és kiáramlik.
– Most csak figyeld, ami történik.

– Ha hallasz egy hangot: mondd magadban csendben… hang.
– Ha érzel valamit a testedben: csak mondd… érzet.
– Ha jön egy gondolat: mondd… gondolat.
– Nem kell elnyomni, és nem kell megragadni. Csak engedd továbbmenni. Emlékezz: „Ez nem az enyém, nem én vagyok.”

– Minden csak tapasztalat… jön és megy.
– Maradj egy pillanatra ebben a nyugodt figyelemben.
– Majd lassan térj vissza a légzéshez… és amikor készen állsz, nyisd ki a szemed.

👉 Ezt minden nap elég 2–3 percig gyakorolni, és egy idő után a „csak tapasztalat” szemlélet a mindennapokban is automatikusan megjelenik.

nlpista blog